Berekfürdő, 1930. A fehér arany
Tompa leutazott Hanváról Berekfürdőre, ahová barátja, Pávai-Vajna Ferenc hívta. A viszontagságos utazás lefárasztotta és a puszta semmitmondó látványa szinte a földbe döngölte. Tanyavilág, néhány ház, kutyák ugatása, furcsa szag, pocsolyák, gerendákból összetákolt fúrótorony, egy gőzhajtású fúrógép és Pávai várta nyolc emberével.
– Isten hozott, kedves barátom!
– Hozott a vonat meg a konflis. Kifizeted?
– Nem, mert a kocsis az alkalmazottam. Olajat remélve három éve kezdődött a fúrás. 1019 méternél nyomta fel a gáz a forró vizet az elvárt mértékben.
– Olaj sehol, de van víz és van büdös. – Tompa az orrát fogta.
– Gáz van? – kérdezte Pávai.
– Gáz! Gőz! Hééé! Víííz! – felelte Tompa. A feltörő vastag vízoszlop csodálatos, de egyben ijesztő is a magasból visszaeső gőzölgő zuhatagjával. Olyan volt, mint egy hatalmasra nőtt, fátyollal takart fehér fűzfa.
A kútfej biztonságos lezárása után Unicummal olajozták meg torkukat. Pávai szivarra akart gyújtani, de meggondolta magát.
Tompa Mihály reumás nyavalyáit sok helyen kezeltette. Most adott volt az alkalom, hogy belépődíj és orvosi hálapénz nélkül élvezze a vadvízi kalandot. Már kora reggel dagonyázott a gőzölgő vízben és azon gondolkodott, hogy milyen jó lenne Hernádkakon is egy ilyen vízivadon. Ilyen pokolian jó víz.
A robbanásveszély elhárítása érdekében a metángázt meggyújtották, a berekpusztai fáklya még évekig hirdette a természet csodáját, Pávai és Tompa barátságát.
Hernádkak, 2026 márciusa. A fekete arany
Pávai 2025-ben megkapta a MOL szakembereinek segítségét és a Kak környéki fúrás engedélyét és elindult a próbafúrás.
– Hernádi Hernádkakról. Baj van, kedves Pávai úr! – szólalt meg a telefonja.
– Nincs víz! Van olaj 1200-on. Találkoznunk kellene még húsvét előtt. Sürget a média!
– Zsolt! Szia! Egyik sem lep meg. Hozam?
– Napi 600 hordó.
– Fúrjanak még lentebb! Csak engem ne fúrjanak a március végi találkozásig. – mondta Pávai, korábbi szakmai csörtékre gondolva, majd felhívta barátját, Tompát, aki éppen e-mailjeit böngészgette.
„Kedves Barátom, ott a felvégen!
Szeretettel hívlak Hernádkakra, ahol visszafogott keretek között adjuk át a kutat, melyet rólad nevezünk el. Add légy szíves megtisztelő engedélyed és jelezz vissza, hogy kedves feleségeddel, Emíliával együtt részt tudtok-e venni e jeles eseményen 2026. április 3-án, nagypénteken. Szállás szerény otthonomban 2-ától. Ölellek: Vass Tibor.”
– Milyen kút? Artézi kút? Szökőkút? Benzinkút már van… – morfondírozott magában, majd értetlenkedve visszahívta Pávait.
– Milyen kút van Kakon?
– Kak kút. El akartam mondani, többször is nekiveselkedtem, de te mindig dögrováson voltál. Nem akartalak elkeseríteni azzal, hogy nem találtunk vizet, csak olajat.
Március 2-án találkoztak Budapesten, a Keleti Pályaudvaron. Pávai reggeltől a Nemzetgazdasági Minisztériumban egyeztetett. Délután indultak el HERNÁD InterCityvel hárman.
– Hol az unokatesód, Anna?
– Miskolcon csatlakozik hozzánk. Éppen most beszéltem vele, azt kérdezte, hogy mit vegyen fel.
– Feketét, azon az olaj sem látszik – mondta Emília. Pávai elővett az aktatáskájából egy zacskó frissen vásárolt Fornetti sajtos pogácsát és a mérésének eredményeit.
– Mihályom! Az Eötvös-féle eljárással évtizedekkel korábban megállapítottam, hogy a térségben, a föld alatt nagyobb tömegű, a környezet sűrűségétől eltérő anyagok vannak. Az Alföldön ott sikeres a fúrás, ahol a tengerszint feletti magasság száz méter körüli. Kak tengerszint feletti magassága 120 m.
– Élvezet téged hallgatni, de most én jövök – viccelődve mondta, hogy ő mily nagyszívű, szerethető ember, majd elmesélte szívműtétje történetét, s hogy mit mondott Dr. Papp Lajos szívsebésznek, „Most már a pap sem temet el…”, s hogy ez volt papok találkozása. Emília asszony megszorította a kezét, de csak nem hagyta abba…
– Nem vagy te munkamániás? Mindig csak a meló! Csaknem ötven évesen nősültél. Nem értél rá?
– Vitt a munka, a hév. És te nem vagy hipochonder?
– Vigyázz, mert a HÉV rövid távon halad. Közeli a végállomás.
– Hol van már az? Észre sem vettem, hogy túlhaladtam. – mondta Pávai és a telefonjához kapott.
– A Búza térről lenne egy fuvar. Szólnál valakinek? – Pávai felesége volt.
– Igen, drágám. Máris intézkedek. Addig gördülj át a piac felőli oldalra.
A Tiszai Pályaudvaron Tirk Tamás Hernádkak polgármestere és Vass Tibor Hernádkak díszpolgára fogadta őket. A parkolóban egy Toyota Land Cruiser terepjáró várakozott, benne a MOL helyi kirendeltségének vezetője mint sofőr és Pávai-Vajna Anna.
– A 3D szeizmikus mérések Hernádkak, Taktaharkány és Tiszalúc kiszögellésében kezdődtek el. Ma már teljes a siker! – számolt be büszkén a polgármester.
– Hol tartanak?
– 2000 m és napi 2500 hordó csúcsminőséggel – mondja a sofőr.
– Hurrá! – Ujjongott Pávai – A hazai ellátáshoz úgy kell ez nekünk, mint egy falat kenyér, vagy egy pohár víz!
– Agyő Algyő! – szólalt meg Tompa röviden, tömören, ami ritkán fordul elő.
– Agyő Algyő és Vecsés 1, 2, 3! Egyik sem tud ennyit – szúrta közbe Vass Tibor. A nők egymás mellett sustorogtak.
– Pávai úr nekem sokáig vizet prédikált, ehelyett ihatjuk este Vass olajos borát.
A vendég házaspárok másnap reggel kiosontak a házból és a Hernád felé vették az irányt. Kezüket, arcukat megmosták a folyó vizével. A pecás álmélkodva nézte őket, pedig rezgett a botja.
A frissen darált és lefőtt kávé illata átjárta az Ifjúság utcát. Mindenki kezében egy-egy csokor mezei virág, amelyet Nóra asszonynak szántak.
10:30 Áldás, békesség! A nemrég felújított református templomban Mike Martin lelkipásztor celebrált, köszöntötte az egybegyűlteket, a Miskolc és a HÍR TV nézőit. Kiemelte, hogy nagypéntek a lelki megtisztulás, az önvizsgálat ideje. A fekete terítővel letakart úrasztala mögött maga Tompa Mihály mondta el aggódó gondolatait a bibliai értékek csorbulásával kapcsolatban. Így az erkölcs, felelősség, tisztelet, a barátság, a házasság, a béke és a teremtett világ védelme.
„Istené a dicsőség! Hogy lehet Béke a világon, amikor az értelem helyett az egymásnak feszülő vad érzelmek mételyezik meg azt, amit a jó Isten fantasztikusnak megalkotott, magát az Embert? Ellent kell állni a pénz, kapzsiság, a nagyravágyás, az irigység, gyűlölködés, a düh ördögeinek. Kedves lájkolni való fiatalok! Ne a ripacskodók, celebek legyenek példaképeitek, hanem történelmi nagyjaink, művészeink, íróink, sportolóink. A neten őket is megtaláljátok, de az nem a TikTok. Olvassatok! Ezt online térben is lehet. Nem minden a net, beszélgessetek. A magyar a legszebb nyelv a világon. Sokan mondják, hogy a legnehezebb, de nem nektek, akik otthon tanultátok. Hallgassátok a sok rosszat megélt dédiket, nagyszülőket és a keresztény értékek által találjátok meg útjaitokat ebben az egyre feszültebb világban. Kívánom, hogy tudjatok örülni az életnek, hogy tanuljatok meg mindent, ami az életben a legfontosabb. Tanuljatok meg szeretni. Szeretni a munkátokat, családotokat, leendő, vagy meglévő párotokat és legfőképpen hazátokat”.
Ül ifjú, vén s hallgatva szót vár ...
Majd fölzeng a királyi zsoltár;
A nép együtt van, együtt érez,
Szólván az ég s föld istenéhez;
Fejét mélyen kezébe hajtva:
Imában olvad szíve, ajka,
Az Úr előtt lelkét kitölti,
S megtisztul, szentül ami földi.
Az olajkúthoz Belegrádról érkezett lovaskocsik vitték az ünneplőbe öltözött embereket, huszárokkal az élen. A lovak csendben, nyugodtak haladtak, ellenzőjükön gyászszalagot fújdogált az alföldi szél.
A komplexum munkaruhába öltözött, védősisakos dolgozói a kerítésen belül felsorakozva, kíváncsian vártak.
Hernádi Zsolt vagyok, a MOL-csoport elnök-vezérigazgatója. A magyarországi olajkutak egyike sem termel ilyen bőségesen, mint ez itt. Miért fontos ez? Mert nagy bajban van az ország kőolajimportja, ami visszaveti a termelést és drágaságot okoz. A kitermelt olajat a Dunai Finomítóba szállítjuk. Mit jelent ez Önöknek? Addig, amíg ki nem épíjük az aszfaltutat, sarat, és a napjában ötször, hatszor áthaladó tartálykocsik zaját, de mindezt kompenzálja a számottevő iparűzési adó. Most engedjék meg, hogy Pávai-Vajna Ferenc úrnak, a hévíz királyának átadjam – még akkor is, ha most nem hévizet talált – a MOL Nyrt. ajándékát; ezt a slusszkulcsot és a hozzátartozó hétszemélyes Toyota Land Cruiser terepjárót, ami tele van a Hungarospa Hajdúszoboszlói Zrt. ásványvíz palackozójának ajándékával, Pávai Vajna ásványvízzel, enyhe és dúsított változatban. Kérem fogyasszanak. Egészségükre!
Pávai-Vajna Ferenc vagyok. Kedves környékbeliek és Hernádkak lakosai! Meggyőződésem, hogy nekünk nem más nemzetek kegyelemkenyerén, hanem saját földünk kincseiből kell megélnünk. Ezt fújom trianon óta. Tudom, ez igen nehézkes, de itt a példa arra, hogy kitartó kutatómunkával, a természet megismerésével, szeretetével talált fekete arany híressé teszi az Önök települését. A kocsit már vezettem – odakacsintott Hernádira – Miskolctól Hernádkakig. Ilyen nagy értékű ajándékot sem Horthytól, sem Rákositól, sem Kádártól nem kaptam. Lehet, hogy lesz másik kút is? Köszönöm szépen, hogy így számítanak rám.
Mike Martin lelkipásztor vagyok. Egy ember, Ég és Föld között. Mint ahogy mindannyian, a csodálatos természet és Jóisten ölelésében. Zsoltárok 90,17: „Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!” Köszönjük Pávai úr kitartó munkáját, mindenre odafigyelő, felelősségteljes lényét. Köszönjük Hernádi úrnak és a MOL összes itt dolgozójának hozzáértő tevékenységét. Isten oltalmát és segítségét kérjük a további balesetmentes munkához. Adjunk hálát Istenünknek, hogy megajándékozott a föld kincsével, a kúttal, amelyet ezennel Tompa-kútnak nevezek el.
Tompa Mihály vagyok és rendkívül boldog. Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk! Hálát adunk Neked a teremtett világ gazdagságáért és a föld mélyének kincseiért, amelyeket az ember szolgálatára rendeltél. Megköszönjük, hogy megadtad a tudást és az erőt e kút megépítéséhez.
Kérünk Téged, áldd meg az itt folyó munkát! Add, hogy ez a létesítmény a közösség javát és az ország épülését szolgálja. Óvd meg az itt dolgozókat minden bajtól, balesettől és veszedelemtől. Adj nekik éber figyelmet, egymás iránti türelmet és felelősségteljes lelkiismeretet.
Emlékeztess minket arra, hogy minden javunk tőled van, és segíts, hogy sáfárként, a környezetünket óvva végezzük feladatunkat. Kezeink munkáját tedd maradandóvá és áldottá a Te dicsőségedre.
Az Úr Jézus Krisztus nevében kérünk, hallgass meg minket. Ámen.
Tirk Tamás vagyok. Azt akartam megkérdezni Hernádi úrtól, hogy mennyi bevételre számíthat Hernádkak az iparűzési adóból, de már el kellett mennie a sajtótájékoztatóra. Önök viszont ne menjenek még haza, az iskolában vár bennünket a nagypénteki aszalt szilva leves mákos csíkkal.
A rímektől haja-hamvas Vass Tibortól és az ő Nórájától búcsúzva így szólt Emília:
– A Google adott egy vecsési adatot az iparűzési adót illetően. Ott több tízmillió. Üzenem a polgármesternek. Nekem nincs meg a száma. Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk!
– Én Mike Martinnak üzenem, hogy szépen szól a digitális orgonája. Köszönünk mindent! – szólalt meg Anna is. Szép napunk volt! Nagy szervező maga Tibor!
– Hazaviszlek benneteket, vagy te akarsz vezetni? – kérdezte Pávai Tompa felé nézve.
– Arccal a vakút felé? Tudod, hogy rossz a szemem! Tompásan éreztük magunkat! Boldog feltámadást! – integetett a lehúzott ablakból, majd elkomorult arccal bambult a szélvédőn kifelé. Túl közel engedte magához mindenki a csendet. Tompa nagyokat sóhajtott.
– Nem jött el Franciska, nem jött el Franciska…
– Hajts be a körforgalomba, majd hajts ki a 2. kijáraton! – GPS.
– Matricát vettél? – kérdezte Anna, majd választ sem várva férje megzenésített verseit kezdte el énekelni. A népieskedő rigmusok erőt adtak az utasoknak, s a guruló kerekeknek.
– Nem megyek az M30-asra. Beomlós, a kocsi meg bejáratós. Időben sem kevesebb. Zavar, ha mindenki leelőz. Ma Hanva, holnap Csíz. Miskám! Eldöntöttem, hogy nálatok alszunk és holnap mehettek wellnessezni Csízre! Annával hazajövök Hajdúszoboszlóra. Beáztatjuk a sonkát, a sírunkra viszünk friss virágot. Azután sírunk, azután nevetünk.
