„Hamarabb kihajt a holt berek;
(…) Fiaim, csak énekeljetek!”
Tompa Mihály: A madár fiaihoz
Gyógyvizeken csillannak a fények,
„más berekben másképp szól az ének”.
Mióta az egészségem félted,
úgy viselkedsz, akárcsak a vének.
Köszönöm, hogy szíved ideszólít
– a berekvíz valóban meggyógyít…
Lelkemnek is kell majd egy medence,
kérem Istent, soha ne feledje.
Falunkban is csodavíz szivárog,
ha ott lubickolsz, megleled a párod.
Ezzel csaltam Pávait a bakra,
s utaztunk is nyomban Hernádkakra.
Vizsgálódott, ám hiába tette,
kutakat fúrt, de be is temette.
Nem gyógyvíz volt, Lucifert is szidta,
búvópatak – ez a Hernád titka.
Fáradtság és szomjúság is szólít,
erre tán a hideg sör lesz gyógyír…
Nemcsak nevem, az agyam is tompa,
igyunk hát – még elbírja a szonda.
Pávaival tüstént indultunk kocsmázni,
a körbüfénél bíz’ jól el lehet ázni.
Sör mellett vettem rá végül egy fotóra,
szűzen vett korsónkból így lett homokóra…
