Kedves Ünneplők! Hölgyeim és Uraim!
Ma egy olyan embert köszöntünk, akinek élete szorosan összefonódott a magyar puszta szellemiségével, a hortobágyi táj örökségével és a generációkon átívelő hagyományőrzéssel.
Csontos György neve sokak számára egyet jelent a juhászat becsületével, a pásztorélet tisztaságával és azzal a mély tudással, amelyet csak hosszú évtizedek kitartó munkája és alázata formálhat.
Id. Csontos György Karcagon született 1953. április 13-án. Felmenőit az 1700-as évekig tudja visszakövetni, akik pásztorok voltak. Különösen híres volt közöttük a nagyapja, Csontos György, akitől a legszebb pásztornótákat tanulta, s akiről Gombos Imre az Éjfél vitéz című verses elbeszélő költeményt írta. A család máig büszkén gondol a nagyapa emlékére, aki nemzedékeken át hagyományozta a szép mesterségek egyikét, a pásztorkodást.
Csontos György kiváló tanuló volt, ezért magasabb iskolákba javasolták tanárai, ám ő szakmát szeretett volna, ezért a vasas szakmák egyikét, az esztergályos mesterséget tanulta ki id. Benesóczki Kálmán keze alatt. Arannyá vált minden a kezében. Kitűnő szakmunkás lett, de nem igazán érezte magáénak a műhelymunkát, vágyott a gyermekkori álmára, a szabadba, abba a közegbe, amelyben felnőtt. Édesapja is juhász volt, ő is szinte belenevelődött a pásztorkodásba, apjától megtanulta, miként kell az állatokkal bánni, kora gyermekkorától ott legeltetett az apja mellett. 1982-ben döntött: gátőrnek ment a Hortobágy szélére, a Németéri csatorna melletti tanyára. Azóta ott él, juhász, a legkiválóbbak közül való. A gének hívó hangja megmutatta a helyes irányt, a szabadságot.
Hallgatva Csontos György életéről szóló vallomását, Sinka István egyik verse jutott eszembe: „Nagyapáim, s dédapáim lelke dalolt nekem a pusztán / hogy kelljek fel a virágok közül és induljak el a dalok útján (...) Mert nekem az rendeltetett, hogy vihar fújja meg a számat...”
A Hortobágy pusztáján végzett munkája nem csupán hivatás volt számára, hanem életforma, küldetés és szolgálat. Olyan örökséget őriz, amely a magyar népi kultúra egyik legértékesebb kincse. Tudása nem könyvekből született, hanem a puszta csendjéből, a mindennapi munka tapasztalatából, az állatok iránti felelősségből és a természet rendjének mély tiszteletéből. A Hortobágy világa különleges örökség. Benne van a munka becsülete, a természettel való kapcsolat, valamint az a tudás, amely nemzedékről, nemzedékre öröklődik.
Különösen nagy érték, hogy ezt a tudást nem tartotta meg önmagának. A családi hagyományt továbbadta két fiának és öt unokájának, akik közül három fiú már ott szorgoskodik a nagyapja és az apja mellett. Csontos György ezzel biztosította, hogy az ősi pásztorkultúra ne csupán emlék maradjon, hanem élő valóságként folytatódjon a következő nemzedékek életében is. Csontos György nemcsak a juhászat mestere, hanem a közösségi hagyományok őrzője is. A birkafőzés tudományának atyamestereként olyan tudást képvisel, amelyben egyszerre van jelen a szakértelem, a tapasztalat és a közösségteremtő erő. Az általa készített étel több mint táplálék: közösségi élmény, hagyomány és identitás. Számos esetben bizonyította már, de kiváltképp a karcagi Birkafőző Fesztiválokon szerzett elismerései mutatják az eredményt. Ötven éve főzi a birkapörköltöt, ami az elmúlt közel húsz évben igen nagy hírre tett szert. 2009-ben a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére került, majd a Hungarikumok listájára. Számos helyen bel- és külföldön egyaránt képviselte a Nagykunságot, Karcagot a különféle gasztronómiai rendezvényeken, fesztiválokon. Csontos György életében a legkiemelkedőbb Amerikában a világ legnagyobb folklórfesztiváljának díszvendége Magyarország volt 2013. Június 26-július 7. között a hazai küldöttség tagjaként családjával együtt részt vehetett és a Kárpát-medence gasztronómiáját képviselve többször megfőzte azt a jó birkapörköltet...
Munkásságában egyszerre van jelen a múlt tisztelete és a jövő iránti felelősség. Életútja példa mindannyiunk számára arra, hogy a hagyomány csak akkor marad élő, ha van, aki hitelesen őrzi, gyakorolja és továbbadja.
A hagyományőrzés terén végzett kimagasló, példamutató tevékenységéért, a hortobágyi pásztorkultúra megőrzéséért és továbbörökítéséért, valamint közösségépítő szerepéért méltó elismerésként részesül a Stella Cumaniae-díjban.
Szívből gratulálunk Csontos Györgynek, és kívánjuk, hogy munkájának gyümölcse még sokáig szolgálja közösségünket, hagyományainkat és nemzeti örökségünket. A JóIsten óvja, ölelje és éltesse sokáig!
***
Ruzicska Ferenc a Nagykunság, mindenekelőtt Karcag történetének egyik jelentős helytörténeti kutatója. Életútjáról és munkásságáról több forrás is vall; az alábbi összefoglaló ezek alapján készült.
Ruzicska Ferenc 1961. június 6-án született Budapesten. Szülei később visszatértek az édesanya szülővárosába, és Berekfürdőn telepedtek le, így gyermek- és ifjúkorának meghatározó közege már a Nagykunság lett. Az általános iskolát Berekfürdőn végezte, majd 1979-ben érettségizett a karcagi Gábor Áron Gimnáziumban.
Érettségi után került kapcsolatba a Karcagi Városi Könyvtárral, ahol munkatársként dolgozott, később pedig a könyvtár helytörténeti gyűjteményének felelőse lett. Ez a korszak döntő jelentőségű volt pályáján: a régi könyvek, kéziratok, helyi dokumentumok és levéltári források közvetlen közelében alakult ki benne az a kutatói érdeklődés, amely későbbi munkásságát meghatározta.
A könyvtári munka után a Györffy István Nagykun Múzeum történész munkatársa lett. Kutatói fejlődésében fontos szerepet játszott, hogy olyan kiváló szakemberek támogatását és ösztönzését élvezhette, mint Körmendi Lajos író, Bellon Tibor néprajzkutató, Bartha Júlia turkológus, Fazekas Mihály néprajzkutató, Szabó Lajos történész és Tóth Albert ökológus.
A múzeumi korszakot követően a Karcagi Hírmondó szerkesztő újságírója lett. Az újságírás azonban nem szorította háttérbe történészi érdeklődését: továbbra is rendszeresen kutatott levéltárakban, és egyre több, elsődleges forrásokra épülő helytörténeti tanulmányt készített. Kutatásainak középpontjába elsősorban a 18–19. századi Karcag és a Nagykunság került.
Különösen értékes munkásságának az a része, amely a levéltári források aprólékos feltárásával a Nagykunság történetének olyan részleteit rekonstruálja, amelyek a nagyobb történeti összefoglalásokból gyakran kimaradnak. Kutatásai valóságos „történeti mélyfúrásokat” jelentettek a 18–19. századi Karcag történetében, nincs más, aki nála részletesebben ismerné a Nagykunság múltját.
Ruzicska Ferenc jelentős részben Elek György néven publikált. Ezen az írói néven jelentek meg tanulmányai és könyvei is. Az Elek György nevet nagyapja iránti tiszteletből vette fel. Tanulmányai többek között a Jászkunságban, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei levéltár évkönyveiben, a megyei múzeumok évkönyveiben, az Erdészettörténeti Közleményekben és a Honismeretben jelentek meg.
Munkásságának egyik fontos állomása A Nagykunság helyismereti irodalma című, 1989-ben Karcagon megjelent bibliográfia, amelyben a Nagykunság természeti viszonyaitól és régészetétől kezdve a történelmen, néprajzon és nyelvészeten át a vonatkozó tanulmánykötetekig rendszerezi a helyismereti irodalmat.
Jelentős munkája a Karcag város története 1506–1950 között, amely a Karcagi Hírmondóban folytatásokban közölt 52 tételből álló várostörténeti sorozat könyvváltozataként jelent meg 2008-ban.
Különösen fontos történeti összefoglalása a „…tsak bújdosás vólt életünk…” – Karcag város és a Nagykunság a 17. században és a Rákóczi-szabadságharc idején című 2004-es könyv, amely a korszak Karcagját és a Nagykunságot helyezi a középpontba.0
A Nagykun kapitányok a 16. századtól 1876-ig című, 2012-ben megjelent kötete pedig hiánypótló vállalkozás: a nagykun kerületi kapitányok történetét a 16. század közepétől a Jászkun Kerület 1876-os megszüntetéséig tekinti át. Ezt későbbi történeti kutatások is fontos előzményként hivatkozzák.
2020-ban jelent meg az Első városa a „Nagy Kunságnak” című kötete, amelyben tizenkét tanulmányt gyűjtött össze, régi térképekkel és fényképekkel gazdagítva. A kötet jól mutatja Ruzicska/Elek György kutatói módszerét: a levéltári adatokat a helyi emlékezettel, képi forrásokkal és a településtörténet apró részleteivel kapcsolja össze.
Munkásságának sokoldalúságát jelzi, hogy Kátai Gábor életművével kapcsolatban is végzett bibliográfiai munkát; a Kátai Gábor műveinek bibliográfiája című összeállítás Ruzicska Ferenc nevéhez kötődik. Nem sorolom fel mind a 16 könyvének címét, de a berekfürdőiek , kiváltképp a falu vezetője és képviselőtestületének figyelmét szeretném arra felhívni, hogy ami eddig megjelent, igazán maradandó kötet a település életéről , az Ruzicska Ferenc (alias Elek György) műve...
Ruzicska Ferenc nem csupán könyvek szerzőjeként volt jelen Karcag kulturális életében. Előadásokat tartott, városismereti programokban vett részt, és a Nagykunság kutatásának, értékeinek bemutatásának egyik aktív szereplője volt. 2018-ban például helytörténeti kutatóként vezette a Karcag környéki városismereti kirándulást.
A nagykunsági kutatómunkát a szakmai közéletben is elismerték. Jász-Nagykun-Szolnok megye Közművelődési díjával, Berekfürdő emlékéremmel, Nagykun Kapitányok Illéssy-díjjal és Kováts Mihály emlékéremmel tüntették ki.
Ruzicska Ferenc életművének legnagyobb értéke talán az, hogy Karcag és a Nagykunság múltját nem csupán általánosságban, hanem a levéltári források aprólékos feldolgozásával tárta fel. Munkáiban a helyi történelem szereplői, intézményei, társadalmi viszonyai és mindennapjai kerülnek előtérbe. Ezzel olyan adatokat és történeteket tett hozzáférhetővé, amelyek nélkül a Nagykunság múltjának árnyalt megismerése nehezebb volna.
Életútja egyben példája annak is, hogyan válhat a könyvtárosi és múzeumi gyakorlatból, önképzésből, levéltári kutatásból és helyi kötődésből komoly történeti életmű. Idestova harminc éve foglalkozott Karcag történetével, a 2017-es szakmai portré pedig már tíz könyvet, több tucat tudományos cikket és mintegy négyezer publicisztikai írást említett.
Összességében Ruzicska Ferenc/Elek György a Nagykunság emlékezetének egyik fontos őrzője és közreadója: munkásságában Karcag, a kun múlt, a Jászkun Kerület, a helyi társadalom és a település mindennapi története egységes kutatói világot alkot.
Életművének elismeréseként méltó a Stella Cumaniae (a Nagykunság Csillaga) díjra. A díjat átadja: Győrfi Lajos szobrászművész, Berekfürdő kunkapitánya, a díj alapítója.
Fotó: Vass Tibor
