Kér férfi üldögél a Pannon-tenger partján – kezdődjön így a vicc. Lábukat áztatnák, de akárhogy igyekeznek, nem érik el a kénköves vizet. Mint egy lázálomban: nyújtózkodásnyira a felszín, s amikor belecsapna a kéz, zavaros, sötétvörös pocsolyává zsugorodik a letűnt tenger. Törik, tűnik a kép, hordalék, barna agyag, sárga kavics, erre tévedt budai márga, a szélen szaruköves padka nőtt.