Tompa Kálmán tekintetes úrnak, Hanva, református parókia
Édes Kálmán barátom!
Ma is fájlalva remélt májusi látogatástok elmaradását, Nagyenyed felé tartván írok, ahol régi iskolai bajtársakkal készülünk találkozni a Bethlen-kollégiumban. Közben úgy esett, nejem kérlelésére néhány napra szülőhelye, Várad mellett, Félixfürdőn megállapodtunk.
Nem is bánom, hiszen e hely természeti tüneményei régóta fölkeltették érdeklődésemet. A fürdőtelep ma valóságos kis város benyomását kelti. Az Európa és Amerika mellett egymás után emelkednek az újabb szállók. A Hotel Menyhért, melyet három esztendeje adtak át, a legfényesebb valamennyi közt, ám nem a mi bugyellárisunkhoz szabott árakkal. Ott a fürdőhöz vezető zárt folyosókon át még esős időben is kényelmesen járhat a vendég.
Amint a botjaik eldobálásában reménykedők gyógyulását szolgáló sokféle berendezést látom, óhatatlanul is édesatyád, drága Mihály jut eszembe. Milyen jó lett volna, ha az ő idejében is ilyen prímán fölszerelt fürdők és gondos doktorok állottak volna rendelkezésére! Sok szenvedéstől és keserű úttól megkímélhette volna magát és jóságos beteg szívét.
Bevallom, engem az elegáns stylben épült szállodáknál jobban érdekel a mélyből feltörő, magas hőfokú, még hűtést is igénylő víz. A Bálint-forrásé különösen figyelemre méltó, kedvem volna ide visszatérni s analyzálni. Esti sétáimon szinte hallom: e források a föld mélyének titokzatos munkájáról beszélnek.
A gőzölgő félixi vizet és a tóban tenyésző tavirózsákat nézve megfordult bennem az idea, nem volna-e érdemes az Alföld némely vidékén fúrásokkal keresni hasonló kincset. Karcag környékén például mindeddig csupán sejtjük, mit rejt a föld. Ki tudja, egyszer ott is olyan vizet fakasztunk, amely fürdőt és új életet ad a pusztának, tán egyszer a váradiak is oda sietnek inkább feredőzni.
Holnap indulok tovább Enyedre. E „Boldog” helyről alighanem többet viszek magammal, mint amennyit néhány nap pihenéstől várhat az ember: egy bizakodó gondolatot a magyar föld mélyében rejtőző értékeinkről, hévjó berek vizekben való majdani ázongások reményét.
Kedves feleségednek Annám üdvözletét tolmácsolva, kézcsókaimat küldve, barátsággal üdvözöl:
Feri
Félixfürdő, Amerika szálló, 1911. június havában
Pávai-Vajna Ferenc dr., napidíjas hivatásos geológus
